Facebookon a pirográfia témájú csoportokban sokszor kérnek, kértek tanácsot portré készítéséhez. Ezen felbuzdúlva gondoltam, hogy készítek egy cikket a meglátásaimról, amelyek segítséget jelenthetnek a vállalkozó kedvű művészpalánták számára. A portré összességében elég kényes műfaj, nem csak a pirográfiában. Általában mindenki óriási elvárásokkal ugrik neki, rögtön a fotórealisztikát szeretné. Nem szabad türelmetlennek lenni, sok gyakorlással lehet csak elérni egy olyan szintre, amivel már alapvetően elégedett a pirográfus. Az ehhez vezető úthoz sok sikert és kitartást kívánok.
1. Jó minőségű kép használata
Nagyon fontos, hogy a portréhoz nagy felbontású, éles, megfelelően megvilágított fotót válasszunk. A pontos munkához szükséges, hogy rá tudjunk közelíteni egyes részletekre, hogy megfigyelhessük azokat. Ha az egész egy életlen foltparádé, akkor nem tudjuk továbbadni az arc jellegzetességeit és emiatt nem fog jól sikerülni a munkánk. Apropó, ránagyítást emlegettem. Én úgy szoktam dolgozni, hogy magam előtt monitoron látom a képet és úgy nagyítom, ahol szükséges. Ha papíron van melletted, értelemszerűen ezt nem tudod megtenni.
Én a színes fotókat egyszerűen átalakítom fekete-fehér képpé. Felesleges, sőt nem kívánatos az eredeti képet ilyen-olyan applikációkkal módosítgatni, egyszerűsíteni, mert eltorzíthatja az eredeti vonalakat és árnyékokat.
2. Felejtsd el a kontúrokat!
Ha ki kellene emelnem egyet a többi közül, akkor azt mondanám, hogy ez a legfontosabb tanácsom. A kontúrok rajzilmszerűvé teszik a portrét. Ha a valósághű ábrázolás a cél, akkor kontúrok helyett az árnyalással oldd meg az egyes területek kiemelését. A kontúrozásra az agyad szeretne rákényszeríteni, de inkább a szemednek higyj. Ugye a valóságban sincsenek kontúrozva az arcok, alakok?
3. Portré tónusozása
Az árnyékolással érheted el a 3D hatást. Figyeld meg az árnyékok mélységét, alakját és arányokat a viszonyítási pontokhoz képest. Törekedj arra, hogy a lehető legpontosabban visszaadd ezeket. Ha bizonytalan vagy, akkor először halványabban vidd fel ezeket a foltokat és fokozatosan sötétíts, amíg el nem éred a kívánt eredményt. Az egészen halvány árnyékokat is égesd fel, a térbeli érzékeltetésnek az is fontos része.
4. Merj változtatni!
Előfordult már, hogy a képen, amiről dolgoztam, egy-egy részlet nagyon bután nézett ki. Tipikusan szokott előfordulni, hogy bizonyos megvilágítással az orrnyereg teljesen „összeolvad” az arccal. Én ilyenkor valamelyik részleten (az említett példában például az arcon) sötétítek egy kicsit a másikhoz képest, így tisztán kivehető, hol kezdődik az egyik és hol a másik.
Finoman kozmetikázhatod is a nem kívánatos részeket. A kiálló hajszálakat, félreálló szőrszálakat egyszerűen hagyd le a képről. A ráncokat halványabban ábrázold, és akkor nem annyira feltűnőek, mégis megmarad jellegzetességként.
5. Fogak és a szemfehérje
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szemfehérje és a fogak sem egyöntetűen fehérek, azokat is éri az árnyék. Ebből kifolyólag érzékeltetni is kell azt a képünkön. A szemen a pilla alatti rész sötétebb, mint a szemgolyó alsó fele. A fogak esetében pedig a metszőfogak világosabbak, majd ahogy egyre beljebb van a fog a szájban, úgy egyre több árnyék vetül rá, egyre sötétebbek. Sőt, egy-egy fogra is más-más fényviszonyok hatnak, így természetesen azt is érzékeltessük. Minél ügyesebben tesszük ezt, annál inkább térbeli hatásúak lesznek ezek a területek.
Hacsak nem akarjuk valamilyen oknál fogna durván hangsúlyozni, akkor én azt tanácsolom, hogy ne erősítsük meg a szem és fogak fehérségét fehér színnel, mert természetellenes hatást kelthetnek.
6. Fiatal és idős portré
Ha a portrénk alanya gyerek, akkor érdemesebb a finomabb tónusozásra törekedni annak ellenére is, ha a kiinduló képünk nagyon kontrasztos. A sötét, mély árnyékok öregítő hatással bírnak és ez gyermek esetén furcsa összhatást adhat. Ugyanez fordítva is igaz. Ha érzékeltetni szeretnénk, hogy idősebb ember a portrénk alanya, bátran árnyékoljunk, így érhetünk el karakteresebb arcvonásokat.
7. Haj: probléma vagy lehetőség?
Nagyon sokféle hajtípus létezik, millióféleképpen kinéző hajkoronával lehet találkozni. És itt jön az én vallomásom: az én mumusom a férfi rövid haj. Ha ezt kell megvalósítanom, bizony, nekem az szenvedős problémamegoldás. Sok-sok gyakorlással majd biztos túl tudok ezen lendülni, de egyelőre ebben az állapotban ragadtam. Ugyanakkor női hosszú, göndör vagy hullámos hajkoronát nagyon szeretek pirózni, mert rengeteg lehetőség van arra, hogy a haj természetes fényét, csillogását ki lehessen emelni. A hajnál (már amelyik engedi) gondolkozzunk tincsekben. Tincsenként alakítsuk ki az árnyékokat és figyeljünk a fények kiemelésére is. Ha jól csináljuk, akkor az emeli a portrénk szintjét. Én a rövid férfi hajnál is igyekszek tincseket égetni, mindezt úgy, hogy minél kevésbé lehessen észrevenni. Hiszen egy néhány mm-re nyírt hajnál általában nem igen vannak ilyenek.