Virágtartó zsebecske a pozsgások legnagyobb örömére

virágtartó

Ez a virágtartó nem teljesen olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Az egész azzal kezdődött, hogy Anyukám lobogtatott nagy vidáman egy csomagot, nézzem mit vett a kisfiamnak, talált nagy kiszerelésű gyurmát. Ez után megnéztem és ki kellett ábrándítsam, ez bizony levegőn száradó gyurma, mégpedig gyerekeknek. Az én szemem persze rögtön felcsillant és már ötletek kezdtek megjelenni előttem. A Mamával kanyarítottak két csigát, aztán leginkább abban látta örömét Ádám, hogy apró cafatokat tépkedjen a gyurmából. Egy idő után megunta és íme, megmaradt a rengeteg gyurma, ami rám várt. Becsomagoltam zacskóba, hogy ne száradjon ki, majd ezzel a mozdulattal el is tettem, hogy ha majd lesz időm rá, akkor csinálok belőle valamit. A gyurma ott csücsült kb. egy hónapot, mire sor került rá. Még kezelhető volt, ámbár nem az igazi, de felhasználtam.

Felhasznált eszközök, alapanyagok

  • levegőn száradó gyurma
  • sütőpapír
  • akril rúd/nyújtófa
  • szilikon/műanyag textúra sablon
  • szike/kés
  • gömb formázó eszköz/ceruzavég/ecsetvég (bármi, a formája a lényeg)
  • tű/mini fúró
  • csiszolópapír
  • vízfesték
  • ecset
  • arany színű viaszpaszta
  • lakk
Gyönyörű színek, gyönyörű textúra

Virágtartó elkészítésének menete

Formázás

A levegőn száradó gyurmát először is alaposan gyúrjuk át az előzőleg enyhén benedvesített kezünkkel. Ha túlságosan keménynek érezzük, vizezzük továbbra is a kezünket és dolgozzuk át vele a masszát, ameddig megfelelő állagot kapunk. A nedvességhez csak apránként juttassuk a gyurmát, nehogy átessünk a ló túlsó oldalán. Egy hónapnyi fiókban várakozás után sajnos az enyém már néhol visszafordíthatatlanul megkeményedett, ami nehézzé tette a formázását.

levegőn száradó gyurma

A sütőpapírt helyezzük arra a felületre, amin dolgozni szeretnénk. Nyújtsuk ki a gyurmát legalább fél cm vastagságban. Minimum ennyi kell ahhoz, hogy megfelelően merev legyen a végtermékünk. Ezután rátesszük a textúra sablont az egyik sarkához mintájával lefele és a nyújtófával átmegyünk rajta enyhe nyomást gyakorolva. A sablont óvatosan szedjük le a gyurmáról. Ellenőrizzük, hogy megfelelően látszik-e a minta a gyurmán. Ha nincs textúra sablonod, ne ijedj meg, rajzolhatsz is mintát bele. Ehhez nagyon sokféle tárgyat használhatsz, attól függően, hogy milyen jellegű lenyomatot szeretnél hagyni. Néhány példa a rengetegből: ceruzavéggel, ecsetvéggel kört, késsel vagy villával csíkozhatsz, mokkáskanál domború felületével érdekes lenyomatokat csinálhatsz, stb.

textúra

Összeillesztés

A textúra lenyomatnál vágjunk ki a gyurmából egy kis zseb alakú formát. Számolni kell azzal, hogy a zseb szélessége legalább 1 cm-el nagyobb legyen, mint az alap, amire tenni fogjuk. Ez azért szükséges, hogy ne simuljon rá az alapra, hanem egy kis zsebecskét képezve legyen majd hely a virágföldnek és a pozsgás növényünknek. Rátettem a zsebecskét a gyurma egy kellően nagy felületére, megjelöltem a széleit. Levettem róla a zsebecskét és kivágtam az alapot úgy, hogy mindkét szélén fél-fél cm-el keskenyebb legyen az alapunk. Nem méregettem, nem törekedtem a tökéletes szimmetriára. Bevallom, én bájosnak tartom egy kézműves terméknél, ha egy kicsit egyenetlen – persze csak ha a tárgyunk jellege ezt megengedi. Többek között ez is árulkodik arról, hogy kétkezi munkáról van szó és nem egy robot állította össze.

A kivágott alapra helyezzük rá a zsebecskét és a pereménél jól nyomkodjuk össze őket. A minta miatt ne aggódjunk, az a peremnél jelen esetben nem lényeges. Mindvégig figyeljünk arra, hogy a textúrázott terület közepét ne nyomjuk oda a a másik réteghez, alakítsuk is ki a virágtartó zsebecske öblét. Kössük össze a kellemest a hasznossal, fogjunk egy ceruzát és a végével nyomkodjuk meg őket úgy, hogy kör alakú lenyomatok képződjenek. Így nem csak erősíti a köteléket, de esztétikus is.

Vizes kézzel simogassuk el az egyenetlenségeket, a virágtartó peremén fokozottan figyeljünk rá. A gömb alakú nyomott mintát az alapunk pereménél is készítsük el, így lesz összhangban a két része. Kör alakú pecsét textúrával nyomtam egy kisebb mintát még a felső részre, a közepét pedig apró fúróval kilyukasztottam, hogy meg lehessen oldani a falra szögelést anélkül, hogy a már megkeményedett gyurmát kelljen furkálni.

Száradás

A gyurma csomagolásán rajta van a száradási idő, ami márkánként is eltérő lehet, illetve sok tényező függvénye még, hogy mennyi idő alatt lehet kiszáradtnak tekinteni. Melegben gyorsabban szárad, a vastagabb munkadaraboknak több időt kell hagyni, függ a párától és még kismillió paramétertől. Én egy napi száradás után még nem éreztem teljesen jónak, így összesen 2 napot pihent, mielőtt a végső munkálatokat elkezdtem volna rajta.

Száradás után egy kicsit megcsiszoltam a széleit, a kiálló, oda nem illő részektől könnyed búcsút vettem. Ezután portalanítottam, a gömb alakú mélyedéseket erősen lefújtam, illetve ecsettel kisöpörtem, majd enyhén nedves ronggyal áttöröltem az egészet.

virágtartó zsebecske
Száradás előtt
virágtartó zsebecske
Csiszolás után

Virágtartó színezése

vízfesték
Üde színfoltok

Narancsos-rózsaszínes-arany színvilágot álmodtam meg neki, amihez vízfestéket használtam. Semmi professzionális festék nem kell hozzá, én egy több, mint 20 éves iskolai vízfestéket használtam hozzá, bátran kérd kölcsön a gyerekét jobb híján. 🙂 Foltokban vidd fel a színeket. Citromsárgát, narancssárgát, rózsaszínt, pirosat használtam. Több rétegben gondolkozz, mosd össze a színeket bátran, így fogsz szép színátmeneteket kapni. Ha bizonytalan vagy, akkor először a világosabb színekkel kezdd (citromsárga), mert azt utána könnyedén sötétítheted, míg a sötétet sokkal nehezebb világosítani. Pacsmagoljuk bele a legapróbb résekbe is a festéket, ne maradjon ki sehol.

vízfesték
Színek összemosva

Miután megszáradt a vízfesték, az egyik kedvenc anyagomat használtam. A viaszpaszta kellemesen krémes állagú, narancs illatú, könnyű dolgozni vele és látványos. Kell ennél több? Az aranyszínű pasztát az ujjbegyemmel vittem fel a felületre, a textúrát ez nagyon szépen kiemeli. Tettem belőle a virágtartó peremére is és a fenti kör alakú textúra környékére is. Ez után én szintén vártam egy napot, míg a wax megfelelően kikeményedett. Amint láthatjuk, ez a projekt nem “egy helybe leülős és azonnal megcsinálós” darab, a száradási idők jelentősek, ami felaprózza a készítési folyamatot.

aranyszínű viaszpaszta

Lakkozás

Szomorúan vettem tudomásul, hogy a vízbázisú fényes lakkom beszáradt. Mivel hétvége volt, nem tudtam venni, a virágtartót pedig már be szerettem volna fejezni, így a választásom a pentart arany chameleon fényes lakkjára esett. Sajnos ez a csillámos lakk meglehetősen elnyomta az alapszínt, amit nem feltétlen szerettem volna. Jó vastagon kentem be először a frontot, majd néhány óra múlva a hátulját. A zsebecske belsejét különösen vastagon kentem, ügyelve arra, hogy az alján mindenhova jusson a szűk részekre is. Ez a rész a nedvességnek leginkább kitett terület, ne sajnáljuk a lakkot! 1 nap alatt nagyjából megszáradt, de egy kicsit ragacsos érzetű volt még, ami csak 3-4 nap múlva tűnt el. Jöhet a virágföld, a kis pozsgás növénykénk és már gyönyörködhetünk is a munkánkban.

virágtartó zsebecske
A zsebecskébe kerül a föld, abba pedig a növény
Ha tetszett a bejegyzés:

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük